Földbe épített hajlék
Az ember bizonyára már a legrégibb korszakban fészekre, otthonra vágyott. Erre kényszerítette a hideg, az eső. Régen kész búvóhelyet, barlangot keresett. Dombos, hegyes vidéken könnyen talált is. Ebbe húzódott családjával. Az Alsó-Ipoly mentén igen sok agyagdombba vájt barlang található. Ezek nem őskori eredetűek. Agyagba vájt barlangok Bajtán is találhatók.
Ha az ember nem akadt barlangra vagy védett helyre, azt lapos területeken, a földbe ásott veremben találta meg. Vermes lakás, putri egy lépcsős lejáratú gödör. Ez két lépés széles, 3-4 lépés hosszú volt, az egyik végén volt a lépcső. A gödörre néhány dorongot fektet, ezekre rőzsét, nádat és földet szórt fedélnek. A földmunka végeztével a putrija főrészeit szétszedte, és magával vitte.
Régen gabonavermeket is ástak, és a gabonát abban raktározták el. A vermek kör alakúak voltak 1,5-2,0 méter átmérővel, 4-5 méter mélyek. Hogy a verem egészen száraz legyen, szalmával kiégették, azaz kiperzselték a falakat. Ezáltal az agyagfal mintegy kétujjnyi vastagon megperzselődött, kőkeményre égett. A verembe létrán mentek le.
A vermes építkezések egyik válfaja a borpince. Ez három részből áll: az első rész a kunyhó, utána jön a lejtős gádor és végül a pince. A kunyhó a pásztorkunyhókra és szállásokra, valamint az ősi csősz, kerülő kezdetleges hajlékára emlékeztet.
Ezért nevezik, ha nagyobb, hajloknak is. Célja, hogy a gádor és a pince minél hűvösebb maradjon. Rendszerint két darab 6-8 cm átmérőjű gömbfából készült ollós lábból állt. A kissé földbe eresztett ollós lábakhoz vízszintesen 2-3 cm vastag gallyakat erősítenek és erre sűrűn kukoricaszárat, levelet vagy szalmafélét raktak. A gádor elnevezés igen régi. Az ősi földházak lejtős bejáratát hívják így. Ez sárba rakott kőfallal készült 35-50 cm vastagon és kővel történt a félkörű átboltozás is. A kőfalat és a boltozatot aztán földdel szórták be.
A földben levő gádor falazása, ha a talaj eléggé kemény volt, rendszerint 4-5 méter széles, 6-7 méter hosszú helyiség, erős vasalású egyszárnyú ajtóval.
A pince keresztmetszetben félkör befejezésű, 3 m széles és 1,90-2 méter magas. Hossza a szőlő nagyságától és az elraktározandó hordók számától függött. Nagyobb pincéknél a kunyhó helyén épületet emelnek, amelyből a gádor nyílik. Ennek az épületnek hajlok a neve. Az Alsó-Ipoly völgyében gyakran előfordultak sövénykerítések és fonatok. Sövényből készültek a trágyakerítések, kapuk, ajtók is. Az őskori fal is sövényből készült, mégpedig úgy, hogy két sövény közé földet szórták.
/forrás:A hét - Bárkány Jenő/