Drozdy Győző
(1885 – 1970)
1885. október 1-én született Bajtán. Apja, Drozdy Gyula a község római katolikus kántortanítója, öt gyermek apja. Testvérei: Irénke, Aladár, Gyula és Zoltán. Elemi iskolába Esztergomba járt. Gyógypedagógiai tanfolyamot Budapesten végzett. 1905-től 1919. végéig dolgozott tanítóként különböző Budapest környéki falvakban A tanítói munka mellett azonban ahogy alkalom kínálkozott, bekapcsolódott egyik kedvenc foglalatosságába, az újságírásba. Első írásai Prohászka Ottokár lapjában, az Esztergomban jelentek meg.
Az első világháború kitörésekor bevonult, majd a frontról való hazatérése után, 1917-ben a Budai Újság felelős szerkesztője lett. A politikai életbe 1918-ban kapcsolódott be. Ezzel párhuzamosan újságíróként is dolgozott. Publikált az Alkotmány című lapban is. Az 1918. októberi őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Tanács egyik jegyzője lett.
A világháború végén Drozdy visszatért szülőföldjére, a Felvidékre, ahol a helyi lakosság tagjaiból katonai alakulatokat szervezett és bekapcsolódott az előrenyomuló cseh csapatok elleni fegyveres ellenállásba. Közben, 1919. januárjában az Országos Kisgazda- és Földműves Párt főtitkára lett.
Az 1920. januárjában megrendezett nemzetgyűlési választásokon Zala megyében jelöltette magát a Kisgazdapárt színeiben. Drozdy nagy fölénnyel nyert. A parlament nem sokkal később meg is semmisítette a mandátumát. A kitűzött új választáson Drozdy azonban ismét jelöltette magát, s nagy fölénnyel nyert. A parlamentben az ellenzék egyik vezérszónokának számított.
Ezután 1927. április 4-én egész családjával elhagyta az országot, és az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Chicagóban telepedett le, ahol bekapcsolódott az Amerikai Magyar Revíziós liga munkájába, s ennek ügyvezető alelnökeként tevékenykedett. Kezdetben a Szabadság című lap főmunkatársaként dolgozott, később saját újságot alapított, az Az Írás-t, melynek főszerkesztője lett.
1933-ban tért haza, s itthon a Falu c. lap főszerkesztője lett. Az 1935. évi választásokon újra jelöltette magát képviselőnek és ismét mandátumot szerzett. Az 1939. évi választásokon újra a Kisgazdapárt jelöltjeként indult zalai választókerületében, de sikertelenül. 1939. szeptember 1-elejétől 1944. januárjáig az Esti Kurír Lapkiadó Rt. vezérigazgatói tisztét töltötte be.
1947-től 1950-ig, birtokának államosításáig Baracskán élt. 1951-től 1953-ig a budapesti vásárcsarnokban betanított munkásként dolgozott. 1953-ban és 1954-ben az AUTÓKER-nél könyvelőként tudott elhelyezkedni. Később különböző alkalmi munkákból, és képek festéséből tartotta el magát. Magas kort megélve, 85 évesen, 1970. november 2-án hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben van.
2015-ben születésének 130. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeztek el Drozdy Győző szülői házán Bajtán.
Írásai:
Amerika - Útleírás, Bp. 1921.
Az ezüstkócsag - Színmű, Bp. 1933.
Aurora borealis. Államregény, de nem utópia - Regény, Bp. 1937.
A demokrácia - Politikai tanulmány, Bp. 1946.
Bajtai kisbetyárok
/forrás: wikipédia/