Bajtai szokások
Mucha Pál
Dimbes-dombos határ, az erdőnek alja,
ott van egy kis falu, melynek neve Bajta.
Hogy miért Bajta?, a neve elárulja,
a kis falunak rég, elég volt a baja.
Hosszú keskeny utcán, kis patak csörgedez,
annak a forrása, kútvölgyben enyeleg.
Van ott víz bőven a falu számára,
hordja is a nép, korsókban, kannákban.
Kicsi volt a falu, valaha, hajdanán,
a főutcán laktak javarészt a gazdák.
Szegény sorsú nép, felkerült a partra,
melynek szembe lévén a kis falu temploma.
Mint minden falunak, volt élni akarása,
Bajtának is megvolt a régi szép szokása.
Ha tavasszal a természet ébredni kezdett,
legény s leánydal a falu hosszát szelte.
Vasárnap délután volt a szórakozás,
a legények ütötték vidáman a labdát.
A leányok pedig körbe-körbe állva,
korsót dobáltak egymásnak karjába.
Mikor ezt megúszva elindult a menet,
karonfogva lányok és velük a legények.
Búj-búj zöld ág, zöld levelecske,
vagy virágvasárnap a haj szike szőce.
Az idősebb nénikék házak előtt ülve,
tökmagos zsebkendőt tartanak kezükben.
Némelyek sütötték a cvergli kukoricát,
mosolyogva rázták tűz fölött a fakérges rostát.
Tűz körül állva a gyermek sokaság,
egymás elől kapkodja a kipattogott kukoricát.
Szedjétek gyerekek: így mondja az anyjuk,
miközben állatokat eteti az apjuk.
Este megkondul a kis templom harangja,
haza siet a falu apraja és nagyja.
Süse felől felhangzik egy szép dal,
leányhoz a legény titokban oda surran.
Beszélgetnek ketten az utcai padon,
egymásnak suttogják: szeretlek oly nagyon.
Aztán csókra áll mindkettőjük szája,
viszontlátásra a húsvéti bálba.
A következő hetet már nagyhétnek mondják,
meg is hozza a hét, legények s lányok gondját.
Nagyszombat reggelén nagy a sürgés-forgás,
tisztlegények tisztítják a falu kútját.
A tisztlányok kis templomba mennek,
a kezük ölén sok virágot visznek.
Némelyek már söprik a falu utcáját,
ünneplőben várják az esti feltámadást.
Húsvétnak hétfőjén a falu felébred,
öntözködni mennek párban a legények.
Jaj annak a lánynak ahová bemennek,
kanna vizet öntenek annak a szemébe.
Ez csak ilyen szokás, ne haragudj kedves,
mondja a legény ki oly szerelmes.
Erre föl a leány szépen megköszöni,
legénynek mellére piros szegfűt tűz ki.
Ez a jele annak, hogy a legényt szereti,
néha ha nem lássák, még csók is követi.
Délután aztán mennek a bálba,
de nem együtt, hogy valaki is lássa.
Volna erről beszéd ha ezt megtudnák,
a házak előtt ücsörgő öreg anyókák.
Pedig valaha fiatalok voltak ők,
de hiába, most házasság közvetítők.
Hátul a teremben szól a cigányzene,
ott dobban egyszerre kettőt a lány szíve.
Pláne ha szerelmét víg kedélyben lássa,
jókedvvel mulatni elől a kocsmába.
Lesz is ebből néha hadd el hadd,
erről fog beszélni vasárnap a pap.
Szegény legény hogy így megbotlott,
nem volt más ok rá, megivott sok bort.
Így mulat a magyar, ha bort iszik,
bús nótáját pedig a cigány kíséri.
Erre föl a leány szépen megbocsájt,
őszre karonfogva lépik át a kis templom ajtaját.
Asszony lesz a lányból, legalább így mondják,
nősülendő legénynek mind ezt dobolják.
Lesz nagy lakodalom, legalább százházas,
dolga lesz ismét zenésznek, cigánynak.
Férjhez megy a falu legszebb lánya,
el van készítve a szép virágos párta.
Rozmaring ágakkal szépen kidíszítve,
a násznagynak botja, szintén ékesítve.
Pántlikás vőfények egy héttel ezelőtt,
hirdetik a rokonságnak a nagy esküvőt.
Jöjjenek mindnyájan, legalább így mondják,
lakodalmas háznál sütik már a sok tortát.
Nagy a gondja olykor a házi gazdának,
szomorú nap lévén annak disznajának.
Az istálóban bőg a lakodalmi borjú,
lesz minden bőven, bor, pálinka, hús.
Esküvő napján össze jön a rokonság,
van is ilyenkor jókedv és mulatság.
Menyasszony vőlegény enyelegnek ketten,
alig várják, hogy megjöjjön a reggel.
Reggel felé széjjel megy a násznép,
erre végre megrakják a hajnal tüzét.
Körül táncolják ezt vidáman, jó kedvvel,
csak az új asszony kacsingat álmos szemekkel.
Így volt ez valaha, nem is oly rég,
szüret után jött a didergő tél.
Esténkét összejöttek asszonyok, lányok,
orsót pergettek és nőtt a szép vászon.
Így teltek a falun a hosszú téli esték,
nem is volt e faluban, soha-soha röstség.
Iparkodás volt mindenki számára,
hogy kenyér jusson a család asztalára.
Jelenleg a falu apraja, nagyja,
dolgozik szorgosan a közös gazdaságban.
Épül is a falu, már Lelédig érve,
de sajnos közben van az erdőnek széle.