Nyár
A nyári időszak már jobban lekötötte a lakosságot, kevesebb idő jutott a szórakozásra. Vasárnap délután a férfiak, asszonyok készültek az aratásra. Ilyenkor majdnem minden háznál szalmakötelet készítettek, amibe aratás idején a gabonát be. A szalmakötelet az erre célra félretett zsúp (rozs) szalmája volt, amit már reggel megöntöztek, hogy puhuljon, majd délután litánia után ebből készítették a szalmakötelet. Sok helyen a férfiak készülődtek a széna kaszálására, és vasárnap délután szokták a kaszákat megverni (élesíteni), hogy másnap korán reggel már megkezdhessék a kaszálást, amíg harmatos a fű.
Az aratás volt a legnagyobb gond, amikor majdnem éjjel-nappal dolgozott a falu népe kint a határban. A beérett gabonát kézi kaszával aratták. Akinek kevés vetett gabonája volt, az a családjával végezte az aratást, viszont a módosabbak már tartottak egy-két aratót, akikkel végeztették el az aratást. Az aratók részért arattak. A learatott gabonát keresztekbe rakták kint a tarlón. Egy kereszt gabona 26 kévét tett ki, vagyis 13 kéve volt egy félkereszt, némileg sorba rakva a tarló közepén.
Aratás végeztével a gabonát behordták a szérűkbe és asztagolták. A cséplésnél régen cséppel verték ki a szemet kalászokból. Ilyenkor az egész rokonság segített. Később már használták a járgányos gépeket a csépléshez, ami csak a szemet verte ki, majd a szemet a pelyvától kiszelelték, kézi hajtású szelelővel. A húszas években már korszerűbb cséplőgépeket használtak, amit tüzesgéppel üzemeltettek. Ez már teljesen kiverte és kitisztította a gabonát.
A gabonát megőrlésre a szalkai Kubis féle malomba hordták vagy a lelédi malomba. Mind két vízmalom az Ipolyon volt építve. A gabonát részért őrölték meg.
Aratás után közvetlen volt a kendernyűvés ideje. A kendert az Ipolyban áztatták. Ilyenkor a család összes tagja kocsival ment kendert áztatni. Ez egy családi esemény volt, mert ekkor szokták az állatokat is megmosni.
BAJTÁN búcsú napja volt a legnagyobb ünnep, amikor már hetekkel előtte az asszonyok a lakásokat meszelték, tisztították. Padlós szobák nem voltak, azért a talajt is tapasztották, majd simították. Mikor megszáradt homokkal hintették be.
Búcsú napján (szeptember 8.) összejöttek a rokonok, ismerősök más községekből is, hogy részt vegyenek az ünnepi misén, litánián és főleg az ünnepi ebéden, majd a délután megrendezett táncmulatságon. Néha búcsú napján körhinta is volt a falu közepén, ahol a gyermeksereg élvezte annak forgását, vagy pedig a sok csecsebecsét áruló sátrak között forgalódtak.
A búcsúi táncmulatság többnyire a kocsma udvarán volt megtartva. A mulatságra a környékbeli legények is eljöttek, mint például Szalkáról, vagy Kövesdről. Ezek a vidékről jött legények többnyire csak azért jöttek, hogy a mulatságot megzavarják. Főleg a szalkai legények voltak ebben híresek, s néha bizony megtörtént olyan eset is, hogy a verekedés kezdeményezőit a tűzoltók a kocsma előtti patakban fürösztötték meg, hogy észhez térjenek.
Búcsú után nemsokára törték a kukoricát. Ilyenkor a lakosság egymást kisegítve eljártak egymáshoz esténként kukoricát fosztani. Kukoricafosztásra elmentek a legények és a leányok is, hogy elbeszélgessenek egymás közt, vagy néha nótázzanak közben, amiben az idősek is bekapcsolódtak.
Ősziesre fordult az idő…
/forrás: Bajta község krónikája/