Az agyag és felhasználása
Az Alsó-lpoly vidékén túlnyomóan agyag állt az építők rendelkezésére. Kő csak kevés helyen található és fenyőfát, vagyis építési célokra alkalmas fát alig látni. Háromféle agyagból készült falat ismerünk mégpedig: vereszlya sárfal, vert vagy verett fal és vályogfal.
Vereszlya sárfal
50 % sárga agyag és 50 % fekete csipák föld kellett hozzá. Ezt szétterítették, vízzel feloldották, rászórtak töreket (nagyobb pelyva) és azt lovakkal meggyúratták. Aztán 24 óráig szikkadt, hogy elveszítse folyékonyságát és akkor villával a már előre elkészített alapfalra (kő vagy beton) tömörítették, vagyis az alapfalra gombócokban 1 m magasságig felrakták. Ekkor 10 napi szünetet tartottak, száradni hagyták s akkor zsinórban mindkét oldalon hozzávaló szerszámmal lefaragták. További 11 napig vártak és ekkor megismétlődött a vereszlya fal rakása az előbbi módon. Majd újabb 21 nap múlva elkészült a fal harmadik része. A 21 napos szünet a száradás, de főként az ülepedés miatt volt szükséges. A fal építése közben az ajtó- és ablaknyílások természetesen kihagyandók, mert ezen nyílások utólagos kitörése majdnem olyan munka, mint egy betonfalnál. Ennek oka az, hogy ezen fal igen kemény és „rugékony", nem törik, mint a beton. Befogadja a vésőt, a szerszámot, de nem törik. Az agyagfal ezen fajtáját „rakott" vagy „fecskerakásos fal"-nak is hívták, mert úgy rakták a falat villával és gombócokkal, mint a fecske a fészkét kis darabkákból.
Vert- vagy verettfal
Az előkészületek hasonlóak voltak, mint a vereszlya falnál, de az eljárás egészen más. A meggyúrt agyagot két deszka közzé dobták mintegy 30 cm magasságig, közben döngölték, verték és azt addig folytatják, míg 1 m" magasságot elérték. Ekkor száradni, ülepedni hagyták. A deszkazsaluzást mindig fölfelé vitték, amíg a szükséges magasságot elérték. Vannak vidékek, ahol a vert falba a sár közé rőzsét vagy vékony ágakat tesznek. Ez által erősebb a fal. Az ilyen fal voltaképpen az ősi fonott falnak, mely kívül-belül sárral volt betapasztva, modern változata.
Vályogfal
Ennek alkatrésze a „vályog". Vályogvető gödrökben készül. A földet kiásták, törekkel, szecskával, szalmával keverték, vízzel meglocsolták, meggyúrták. Aztán téglaformákban kivetették, szépen sorokban összerakták és kiszárították. Valamikor nagyobb méretű formákat használtak. A kész vályoggal aztán „kötés"-ben úgy falaztak, mint a téglával. A háromfajta fal között a sárfal a legjobb, egyúttal a legnagyobb ügyességet kívánja. Az Alsó-lpoly vidékén legtöbb a vert- vagy verett fal, aztán következett a sárfal és legkevesebb a vályogfal. E falak átlag 50 cm vastagok. Miután az agyag legnagyobb ellensége a víz, az agyagfalakat úgy alulról, mint felülről védeni kell. Régebben az alapok is agyagból készültek, mégpedig oly módon, hogy az alapot kiásták és a kiásott agyagot visszahányták s közben erősen megdöngölték. A kiásott földet a falba használták. Alulról az agyagfalakat úgy szigetelték, hogy a küszöb magasságában az alapot kátránypapírral betakarták. A fölülről való védekezés legbiztosabb módja a jó tetőfedés és a jól kinyúló eresz volt. Az agyagfalnak alulról való megvédését szolgálta az úgynevezett „fal alja" is vagyis az a 20-40 cm magas agyagpadka, amely a házat a lábazatnál különböző szélességben (rendszerint az eresz szélességében) járdaszerűen körülölelte. A külső főfalakat az eresz alatt homorúan szokták befejezni. Az agyagfal melegebb, mint az ugyanolyan vastagságú téglafal. Salétrom sohasem mutatkozik rajta, tehát ha rendben tartják száraz, meleg és egészséges. Az agyagfalakat is be kellett vakolni. A vakolat agyagból és árpapelyvából állt. (Az árpapelyvát a lovak nem ették meg.) A vakolat két részből állt: alap vagy grundvakolásból, mely 14 —-15 mm vastag és erre jött a „spórmalter" 3 - 4 mm vastagon, melyet egyszerű puhafa deszkasimítóval hordanak rá. A spórvakolat 30 %-a agyag és 70 %-a homok volt, különben a vakolat össze-vissza repedezett volna. Az agyagfal vakolása könnyebb munka volt, mint a mészhabarccsal való vakolás. Igen fontos volt az első meszelés, amely ritka mésszel történt, mert különben a meszelés felpattogott.
Agyagpadló
Először letapasztották egy ujjnyi vastagságon a padlót olyan sárga agyaggal, amelybe száraz lótrágyát kevertek bele. Aztán tiszta sárga „agyagfölddel" (agyag) lekenték, mégpedig kóccal vagy hara- (zsák) ronggyal és végül kézzel az egész padlót lesimították.
/forrás:A hét - Bárkány Jenő/