Drozdy Gyula
(1881 – 1963)
Bajtán született 1881. november 17-én. A tanítóképzőt Esztergomban végezte, majd 1912–1918 között Pozsony vonzáskörében, a modori Állami Tanítóképző Intézet Gyakorló-iskolájának tanítója. 1919-től 1930-ig – Quint József rektorsága idején – a Budai Tanítóképzőben munkálkodott. Kettejük munkakapcsolata neveléstörténeti és tudományos értékkel bír, gyakran szerzőtársak is voltak. Különösen komoly, szoros és felelősségteljes az együttműködésük az 1925-ös népiskolai törvény előkészítésében. Drozdy Gyula a 20-as évek közepétől a Népiskolai Egységes Vezérkönyvek (NEV)írója, illetve társszerzője, szerkesztője. Személyiségéről, kilétéről, karakteréről ezek a munkák árulnak el a legtöbbet. Módszertani útmutatók sokaságának is írója, szerzője. 1925-től 7 tantárgy előadója az Országos Köznevelési Tanácsban. 1929-től tagja a Magyar Pedagógiai Társaságnak, és 1931-től a Néptanítók Lapjának felelős szerkesztője, hasonló szerepet tölt be a Gyermekvilág kiskönyvtár sorozatában. 1932-től a Tanügyi Filmbizottságban működik, 1933-tól az Országos Gárdonyi Tanács tagja. 1935-től a Katolikus Tanügyi Tanács népiskolai szakosztályában tevékenykedik és az Országos Testnevelési Tanács elnöke is. Az 1930–1941 közötti időszakban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pedagógiai osztályának vezetője. Keresztény szellemű, kiváló gyakorló pedagógus és vezető személyiség a metodikában, 1945 után, a párt, illetve a marxi-lenini demagóg oktatáspolitika „persona non grata”-jává válott. Emlékét intézmény, utca, emlékhely nem őrzi. 1963. január 21-én Budapesten halt meg.
/forrás: Veres József - Egy majdnem elfelejtett tanító/