Ünnepek
Bajtán adventi időszakban nem volt szabad lakodalmat tartani, mivel az egyház tiltotta, úgyszintén nagyböjti időszakban sem. Farsangban csak azok tartottak lakodalmat, ahol a helységek bőven álltak rendlelkezésre. Nyáron nem voltak lakodalmak, mivel még a baromfi kicsi volt s a lakodalomra szánt disznó sovány.
Az adventi időszak már a télbe esett. A község lakossága szorgalmasan eljárt a rorátékra (hajnali misékre). Mivel sötét volt, gyertya lámpásokkal a kezükben, kerülve a sarat, vagy ha éppen hó volt, akkor azt taposva ballagtak a templomba.
Mikulás napján a gyerekek készülődtek a Mikulás jövetelére. Mikulás előtti estén a cipőket tisztították és rakták az ablakba, hogy a Mikulás abba tegye az ajándékot.
Mikulás reggelén korán ébredtek, mert kíváncsiak voltak, hogy mit is hozott a Mikulás. A cipőben akkor még szerény kis ajándék volt, mert cukorkára nem jutott pénz s így egy-két alma, dió volt a Mikulás ajándéka, de csak ott ahol a gyerekek jól viselkedtek. Néha megtörtént, hogy a Mikulás személyesen adta át a gyermekeknek az ajándékot. Ki volt a Mikulás? Rokon, vagy szomszéd fiú vagy lány volt beöltöztetve. Körbe járta a rokonságot, szomszédokat, főleg ahol gyerekek volta. Néha a Mikulással együtt ment az ördög is, aki virgácsot vitt a gyerekeknek. Másnap az iskolában aztán erről beszéltek a gyerekek. Volt, aki dicsekedett, volt bizony olyan is, aki nem tudott dicsekedni, mivel a családi körülmények nem engedték, hogy a Mikulás megajándékozza a gyerekeket.
December 13-án volt Luca napja. Luca nap előtti este már hangosabb volt a falu. Luca járás volt, aki Mikulás módjára hordta az ajándékot, vagy a virgácsot. Luca estéjén a község kanásza nagy ostorral végig pattogta a községet, közben megfújta a magyar ökör szarvából készült kürtöt.
Karácsonyi ünnepek előtt szokás volt a betlehemezés. Szegényebb sorsú gyerekek, hárman-négyen összefogva, készítettek odahaza betlehemi istállót ábrázoló ládikót. Saját készítésű figurákat helyeztek bele. A gyerekek fehér vászongatyába öltözve, fehér vászon ingbe, arcukat álcázva járták a falut. Minden házhoz betértek, ahol egy-két karácsonyi éneket elénekeltek, majd a ház gazdájának kellemes ünnepeket kívántak. A házigazda megköszönte a köszöntést és almát, vagy aszalt szilvát, néha egy-két koronát adott a gyerekeknek.
Nem volt olyan ház, ahol a betlehemeseket nem fogadták szívesen.
Nagykarácsony előestéjén volt a legnagyobb sürgés-forgás. A háziasszony készülődött az ünnepi vacsorára. A ház gazdája iparkodott az állatait rendbe tenni, majd szintén a vacsorához készülődött. Karácsonykor a vacsoránál a családból nem hiányozhatott senki. Az ünnepi asztal megterítve várta a családot. Ilyenkor szokás volt, hogy a ház gazdája egy kis szalma vagy széna köteget helyezett az asztal alá. Szalmakosárba egy kis szemes takarmányt, búzát, árpát, kukoricát rakott, ami az asztal alá került. Néhol még kalapácsot, szögeket vagy gyalut is tettek a kosárba, jelezve Szent József szerszámait. A családfő ezeket behozta a szobába, ahol fel volt díszítve a karácsonyfa vagy a karácsonyi ág „Boldog ünnepek” kívánt az egész családnak. Megkezdődött az ünnepi vacsora. Mindenki az asztalhoz ült, majd házilag készített mézes pálinkával köszöntötték egymást. Sok helyen ostyát vettek elő, majd egy kanál mézet tettek rá és egy szelet foghagymát és megették. Ez arra vallott, hogy a család mentesüljön a következő évben a ragályos betegségektől. Amikor ezt megették, a családfő behunyt szemmel egy almát vett elő, majd azt annyi gerezdre vágta, ahányan ültek az asztal körül. Mindenki elvett egy gerezdet az almából, jelezve, hogy a következő évben a család összetartson. Majd diótörésre került a sor. Mindenki behunyt szemmel kiemelt a kosárból egy diót, majd megtörte. Akinek rossz volt a diója, az a következő évben betegségre számíthatott. Ezek után következett az ünnepi vacsora. Savanyú bableves, mákos guba, módosabb helyen hal.
Vacsora után a gyerekek a karácsonyfával voltak elfoglalva, vagy várták az énekeseket. Az énekesek többnyire szegény sorsú gyerekek voltak, akik házról-házra járva az ablakok alatt karácsonyi énekeket énekeltek. Egy-két ének után a gyerekeket megajándékozták almával, vagy dióval. Nagykarácsony előestéjén a pásztorok is felkeresték mindazokat, akiknek az állataikat őrizték egész évben. Bajtán mivel csak kanász volt, ő járta a falut. Subába öltözve, hóna alatt egy csomó vesszővel tért be a házakhoz. „Boldog ünnepeket” kívánt a gazdájának, majd a háziasszony kötényét fogva egy szál vesszőt húzott ki a csomóból és ezzel elverte a kanászt, aki közben ugrált. Ez azt jelentette, hogy az állatok melyek őrizni fog a következő évben fürgék lesznek. Eközben a házigazda már elkészítette a bort, kalácsot, húst, kenyeret a kanásznak és egy pár koronát. A kanász az utcán belefújt kürtbe, majd nagyokat pattogott az ostorral.
A család a vacsora után készülődött az éjféli misére. Az egyik évben Bajtán, másik évben Leléden volt az éjféli mise, mivel Leléd Bajta filiája volt. Bajtaiak eljártak Lelédre, majd a Lelédiek Bajtára. Ez nem csak éjféli misekor volt, hanem minden második vasárnapján. Egyszer Bajtán, egyszer Leléden volt a szentmise. Így a két község lakossága gyakran összejárt.
Szilveszter estéjén a rokoni látogatás volt a fő cél, Ahol elszórakoztak, majd várták az éjfélt, hogy az újév első pillanatában minden jót kívánjanak egymásnak
Újév reggelén a gyerekek mentek „Boldog újévet” köszönteni rokonoknak, szomszédoknak és minden ismerősnek.
Ez újév reggelén minden jót kívánok,
amerre csak nézel, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalos madár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,
szálljon áldás rátok ebben az új évben!
/forrás: Bajta község krónikája/