1945 -után
A mostani iskola 1933-ban épült. Eredetileg katolikus iskolaként működött. 1943-ban a front közeledtével a tanítás megszakításokkal történt majd teljesen leállt. Az épületet elfoglalta a katonaság és egyben katonai raktárként is szolgált. Mivel a front több mint három hónapig tartott az iskola teljesen lepusztult a benne lévő bútorok eltűntek vagy tönkre mentek.
1946-1947
1946. szeptember 1-től az ide kirendelt tanító Anton Surový volt. Mivel az iskola teljesen tönkre ment a falu lakossága összefogott, hogy használható állapotba hozzák az iskolát. Bajtai asztalos és kőműves mesterek végezték a munkálatokat.
1946. december 1-én elkezdődött a tanítás egy tanteremben. A diákok száma 64 volt, 28 fiú és 36 lány. Mivel a tanítás szlovák nyelven történt, nagyon nehéz volt mindenkinek a dolga. A tanító és a gyerekek nem értették egymást.
Mivel az iskolának semmije nem volt a gyerekek úgy hordtak magukkal széket, sámlit vagy téglát, hogy legyen mire leülniük.
Az iskolai év végére elkészült a másik tanterem is de a bútorok még mindig hiányoztak. A diákok megkapták az évégi bizonyítványokat és akik betöltötték a 14 évet, záró bizonyítványt kaptak. 1947. június 29-én megkezdődött a nyári szünidő.
1947-1948
Az iskolai év szentmisével kezdődött 1947. szeptember 1-én. A tanító Anton Surový. A diákok száma 69, 32 fiú és 37 lány. Mivel nagyon sok tanuló volt az iskolában, az iskola kérvényezte a két osztály létrehozását. 1947. július 23-án kiadták a kért engedélyt, így a tanítás két osztályteremben folyt.
Ebben a tanévben is megrendezésre kerültek különböző rendezvények és megemlékezések. A szorgos diákok papírgyűjtést és fém hulladékgyűjtést szerveztek.
Az iskola ebben a tanévben új bútorokat kapott, amelyet Vágbesztercén gyártottak az ottani gyárban. Jelentősen javult az iskola sorsa és könnyebb lett a tanító munkája is. A gyerekek méltó körülmények között tanulhattak.
1946-tól az iskola pedellusa Sipos András volt.
1948-1949
Az iskolai évet Anton Surový nyitotta meg 1948. szeptember 1-én. Az év elején 84 diák volt beíratva az iskolába, 37 fiú és 47 lány. Időközben a szomszédos Ipolyszalkán kibővítették az iskolát így az ötödikes diákok, pontosan 19 tanuló, ide lettek átirányítva. Bár a diákok száma lecsökkent, még mindig sok tanuló jutott az egy tanítóra.
Időközben Anton Surový a Garamkövedi iskola igazgatója is lett és az iskolába H. Radakovičovát helyezték ki tanítónőnek. Kis idő után a tanítónő Garamkövesdre kerül mint óvónő. Az új igazgatónak M. Melaga volt kinevezve 1948. novemberében. 1949. február 1-én, kisegítő tanárt kapott az iskola, mégpedig Jolana Monkovát.
Az iskolában meg voltak tartva különféle ünnepélyek és megemlékezések.
Továbbra is megmarad a nyelvi akadály a gyerekek és a tanítók között, így nagyon nehéz volt mindkét fél dolga. A tanítók próbáltak a diákoknak mindent türelmesen elmagyarázni, de ennek ellenére nagyon lassan haladtak.
Ebben az iskolai évben az iskola új pedellusa Sipos Mária lett.
Az iskolai évet 1949. június 30-án zárták le.
/forrás: Iskola krónika/